Mostanra szinte berobbant a kert

A nyár idén nem egyik napról a másikra érkezett meg.

Sokáig fújt a szél, hidegek voltak a reggelek, és tavasszal többször is azt éreztük, hogy a kert még mindig visszatart valamit.

Mi pedig közben csak dolgoztunk tovább. Locsoltunk. Mulcsoztunk. Ültettünk. Talicskáztunk.

Esténként sokszor már csak onnan néztük a felső teraszról, hogy vajon mikor indul meg igazán minden.

Aztán egyszer csak megtörtént. Mostanra szinte berobbant a kert.

Sűrű lett a zöld, estére teljesen más illata van a levegőnek, a tó körül megáll egy kicsit az idő, és minden napra jut valami új részlet, amin megakad a szemünk.

Közben elkészült a patak első része is, este már világítanak a felső terasz lámpái, és a pavilon körül is kezd kialakulni az a hangulat, amit hónapok óta próbálunk megteremteni.

És ilyenkor mindig rájövünk arra is, mennyire más egy kert, amikor emberek érkeznek bele.

Egyszerűen élet költözik közé.

Lesznek kérdések, történetek, nevetések, halk beszélgetések, és valaki mindig észrevesz egy apró részletet, ami mellett mi már naponta elsétálunk.

Talán ezért szeretjük ennyire ezeket a kertlátogatásokat.

Mert a kert ilyenkor egy kicsit mindenkié lesz.

Ha van kedvetek, a következő alkalommal szeretettel várunk benneteket a Panorámakertben.